Kislányként imádtam nézegetni és rakosgatni a fényképeket, újra és újra elővettem őket ugyanazzal a lelkesedéssel. Amikor először lett saját fényképezőgépem még filmtekercseket használtunk. Emlékszem, hogy mennyire vártam a pillanatot, amikor elmentünk előhívatni a képeket és először láthattam a végeredményt. A fotózás ott volt az életemben, amióta az eszemet tudom.

Mindig, mindent meg akartam örökíteni, nekem tulajdonképpen a mai napig a fotózás adja a képes naplómat. Éltem külföldön és nagyon sokáig dolgoztam légiutas-kísérőként is, majd felsővezetőként lettem édesanya. Ezután jött az érzés, hogy szeretnék a fotózással hivatásszerűen is foglalkozni, ami életem egyik legjobb döntése volt.

A fotózás engem kikapcsol, kreatív energiákat mozgat meg bennem és ami a legfontosabb, boldoggá tesz. Az pedig, hogy másokat is boldoggá tudok tenni a képeim által, még inkább motivál.